MONDÓKÁK

                                   

 

Mondókák, amiket már tudunk:

 

Ki lakik a dióhéjban,

Nem lakhat ott bárki,

Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,

kinyílik a csontkapuja,

És cammogva előmászik

vén Dióbél bácsi,

Csak a szádat tátsd ki!

 

Sűrű erdő,

kopasz mező,

pislogó,

szuszogó,

tátogó,

itt lemegy,

itt megáll,

itt a kulacs,

itt igyál!

 

Borsót főztem,

jól megsóztam,

meg is paprikáztam,

ábele-bábele, huss!

 

Gyülekeznek a felhők,

esik az eső,

kopog a jég,

dörög az ég,

villámlik,

lecsap,

kisüt a nap!

 

Így lovagolnak a hölgyek, a hölgyek,

a huszárok így ügetnek, a huszárok így ügetnek,

a parasztok így döcögnek, a parasztok így döcögnek,

jaj, a sárba le is esnek, huu!

 

Evezünk a Balatonban,

egyik a partról a másikra,

de ha végül jön a hullám,

felborítja a vitorlám! Huuu!

 

Itt a szemem,

itt a szám,

ez meg itt az orrocskám,

jobbra, balra két karom,

forgatom, ha akarom,

lábaimmal topogok,

a Kuckóba szaladok!

 

Mérleg vagyok billegek,

két karomba súlyt teszek,

óra vagyok ketyegek,

a Kuckóba sietek!

 

Így ketyeg az óra,

tikk-takk jár,

benne a manócska kalapál,

ha megáll az óra,

és már nem jár,

alszik a manócska

és nem kalapál!

 

Sim-sum fúj a szél,

az a kis fa, jaj, de fél,

minden ága megremeg,

a levele lepereg,

ej-haj, semmi baj,

újra zöldül majd a gally!

 

Nyuszi fülét hegyezi,

nagy bajuszát pödöri,

répát eszik ropp-ropp-ropp,

nagyot ugrik, hopp-hopp,hopp!

 

Kis tornászok vagyunk mi,

szépen tudunk tornászni,

jobbra és balra hajolunk

és utána tapsolunk.

Ujjainkat mozgatjuk,

karjainkat lóbáljuk,

előre és hátra hajolunk

és utána ugrálunk.

 

 

Új:

 

Hóvirágom, virágom,

mi újság a világon?

Véget ért a hosszú tél,

simogat az enyhe szél,

melegebben süt a nap,

újra szalad a patak.

Hallottam a cinegék

kikeleti énekét,

tavasz jár a határon,

Ó, be szép ez virágom!

 

Hát ez a szél mit akar?

Mindent kifed, kitakar.

Ajajaj, hajajaj,

nyakunkon a zivatar!

Menüdoboz
Naptár